Simon Márton a fiatal költőgeneráció egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja, akinek költészetére sokak mellett a legnagyobb hatást Petri György és Kemény István alakja gyakorolta. Amikor a Société Könyvklub februári estjére felkértük, hogy az új tematika szerint beszélgessünk egy számára fontos könyvről vagy elődről, gondolkodás nélkül Petri Györgyre esett a választása, így február 25-én költő beszélt költőről.

Petri, az állandó kívülálló alakját jól ismerhetik az olvasók, kultuszát pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy húsz évvel a halála után teltház előtt idéztük meg a kort, melyben alkotott és éltük át együtt verseinek húsbavágó személyességét. Az irodalomnak mindenképp áldás, hogy léteznek kultuszszerzők, de a kultusz optikája valójában lényegtelen dolgokat felnagyít, lényegesekről pedig elvonja a figyelmet, jegyezte meg Simon Márton.

Petri lírája a kiábrándultság lírája, bizalmatlanságát nem lehet egyszerű kordivatnak tekinteni, sokkal inkább alkati. És hogy nem lehet a szerzőt kivenni a vers képletéből mi sem bizonyítja jobban annál, mint hogy a tizennyolc éves Simon Márton miután először találkozott Petri verseivel elindult a Batthyány tértől a Hattyú utcáig, hogy megkeresse Petri kedvenc ivóját.

Együtt olvastuk Petri legfontosabb verseit, de nem hagytuk ki Simon Márton és Kemény István Petrinek ajánlott írásait sem. A közönség kérdésére, miszerint mivel lehet könnyen kezdeni Petri költészetét, Simon Márton a szerelmes verseit és korai írásait ajánlotta, a másik kérdésre pedig, hogy kellene-e Petrit a gimnáziumban oktatni azt felelte, hogy ha a nemzeti alaptantervbe nem is került bele, azzal hogy egy estét írásainak és alakjának megértésével töltöttünk lehet, hogy sokakhoz máris közelebb hoztuk.